Manapság nem jól érzem magam bár eddig sem voltam jó passzban. :) Gyakran fáj a fejem meg a halántékomnál és főleg a mellkasomnál és tovább romlanak a külső változásaim de nem feltűnőek mások számára.. Noss az iskolában a két lánnyal folytatódott.. a barátaimat piszkálták és én suli utn követtem őket és a magam hülye fejével nekik estem.. bár nem tudom azt a hatalmat felhasználni ami az enyém.. mint erő.. sőt Tenma sem segít.. mindenki elhagyott ijen szempontból. A lényeg az hogy csúnyán ráfáztam ráadásul aznap mág korházba kellett mennem... ami után csak mérgesebb lettem. Amúgy az egyik lány kapott tőlem egy monoklit a szeme alá ami még egy hét múlva is feltűnő volt :) bár nekem meg fáj minden porcikám.. de már sokkal jobban vagyok és a fájdalom olykor jól esik (régebben egyetlen félelmem a fájdalom volt). A korházba elmentem utána és közben a harag miatt nem éreztem fájdalmat. Mikor odaértem rengeteg idejig várnnom kellett hogy az orvosom megvizsgáljon és mikor behívott akkor ott ült az asztalánál én meg ott áltam és bámultam és csak annyit mondott miután végre feltápászkodott a székéből: Biztos nincs semmi bajom ezért menjek haza. Még fiatal vagyok a betegségekhez.

Na ez feldühített de nem tettem semmit ott hagytam és a doki ráadásul gúnyosan vigyorgott. A legjobban amit utálok a kórházakat és az orvosokat (elnézést..) utána még két dolog van de nem lényeg :) Szóval nincs értelme elmennem orvoshoz mert még próbálkozni sem próbálkozik segíteni. Szánalom. Irtani való.

Noss sajnálom ha nem a legszebb oldalam mutatom olykor. Elszörnyűlködöm magamtól mikor észreveszem hogy mit érzek szomorú események közben.. halálesetekkor... csalódáskor.. szörnyű ez az egész. De úgy érzem hogy kezdek egy kicsit visszatérni önmagamhoz és azthiszem Tenma elcsitult már sose tudni.. hisz jó tudni hogy ezek a lények sosem adják föl... Nem tudom hogy érdemes e foglalkoznom evvel már.

Itt van nekem a kedvesem akit egyre jobban szeretek és folyton rágondolok és olykor érzem mikor vele vagyok hogy jobb lenne holtan de nem értem. Nem érzem hogy meg kéne óvnom magamtól vagy mástól, inkább azt érzem hogy így van minden rendben és számára is így a jó.

Mostmár végre kezd minden átlagos ember számára szokatlan dolog megszűnni és talán tényleg jó hogy elmentek innen Miriamék és hogy végre avval a lánnyal sem beszélek és végre új ismerettségre is szert tettem akikben van valami különleges és nem emberi... :)

Az őrület szele, fáj és csíp, sosem nyugszik és nem kímél.

Könyörtelen szelek fújnak, sír a szemem és könnyek hullnak.

Vér, harc és lázadás, fejek hullnak és a fájdalom sosem múlhat.

Mondenütt holtak, ők sose nyugszanak, átkozott lelkek, akik nem menekülhetnek.

Mindenki menekül, de nem tudni mi elől, én csak azt látom, hogy mögöttük a valódi rémálom.

Tűz lobog a szememben, és sárkányok védelmeznek, az emberek félnek, mert felébredt egy könyörtelen lélek.

Éjszaka a csendes utcákon, hideg, félelmetes sötétben, hol az éjszaka teremtményei együtt uralkodnak.

Síri csend és hullaszag, a pestis elszaladt, ahol jár ott a halál és nincs menekvés.

Rengeteg dolog történt velem az előző írásom óta , röviden hát.

Megint csak jóba lettem avval a sráccal de a végén elárulta hogy nagyon átvert és hát nagyon rég beszéltem vele..

Az a bizonyos lány akivel eddig jóben voltam.. vele örökre összevesztem mert már másodjára árulta el a bizalmam és megelgeltem. Ezt igazán nem szeretném nektek leírni.. lényegtelen és nem érdekel az egész!

Sok dolog történt de nem irok le semmit sem részletesen.. nem érek rá a blog írásával de igyekszem..

Tenma próbálkozik minden áldott nap és mikor a kedvesemmel vagyok együtt akkor kívánkozik ki igazán belőlem és sokszor gondolok arra hogy mi lenne ha megtámadnám.. én félek nem akarom hogy baja essen! :S De én igyekszem.. és valószínű én nagyobb sikerrel járok :)

Hát igen.. sajnos Miriam meg mindenki elment innen.. szóval nincs senki akire támaszkodhatnék ijen témában..  az egyik bnőmmel beszélgetek ijen dolgokról ő hisz az ijenekben.

Valamiért kezdem minden hitem elveszíteni.. ott a sok bizonyíték.. de mégis elvesztem a hitem az egészről és kezdem őket elfelejteni, mintha csak egy álom lett volna minden, az egész élet.

Most elmesélek egy történetet ami nem rövid... az iskolában történt..

Egy szépnek induló napon amikor én ügyeltem egy kis folyosón.. ahol nem sokan járkálnak.. oda jött hozzám 2 csaj.. (amit illik róluk tudni: cicamicák.. egyik anyja börtönben a másiké a legősibb szakmát végzi.. és ez komoly! ráadásul az egyik "roma") beszóltak nekem.. (eddig is de eddig soha nem szóltam vissza nekik) most vissza szóltam nekik és visszakérdeztek.. de leléptek és később vissza jöttek és egy 10 percen át csak velük veszekedtem.. én tűrtem.. mindent amit rám monmdtak de elszakadt nálam a húr.. mikor a kedvesemre is mondtak dolgokat.. én nekik akartam ugrani de mégsem.. nem volt jó ötlet :S én csak oda mentem közelebb hozzájuk és egyszerűen lekurváztam az egyiket.. :/ na ebből aztán keletkeztek a nagyobb bajok.. nekik mind1 kit bántanak.. ha vissza szolnak nekik ha nem akkor is folytatják. ezentúl minden áldott nap a szüneteim avval teltek hogy halgattam amitket rám mondtak! én szóltam az osztályfőnökömnek.. ezután elcsendesedett minden.. de ujra folytatták de mostmár egyre rosszabb volt! egy szép napon elkisértema bnőm a buszhot és hazafele jövet pont velük találkoztam össze.. ők megállitóttak és szidtak engem és barátaim és megjegyzéseket tettek, és ami undorító az az hogy köpködtek! ha ez nem lett volna akkor lehet nem foglalkozom velük lehet leléptem volna elég lett volna csak a bicómra pattanni. De nem tettem :/ egészen a suliig elkisértek aztán végre szét válltak útjaink és én haza siettem és minden dűhömet kiadtam magamból!! és édesanyámnek elmondtam ezt.. bementünk az igazgatóhoz és még az ő osztályfőnökükkel is beszéltem. Másnap az iskolában első óra előtt a 2 lány, az igazgatónő, az osztályfőnökük és én beszélgettünk.. és próbálták rám kenni de aztán nem jött össze nekik... kaptak igazgatóit és az igazgatótól kis fenyegetést is.. megtudtam eleve nem is szabadna együtt mászkálniuk..és rengeteg áthágásaik vannak! Noss erről ennyit én csak abban reménykedek hogy nem fordulnak erőszakhoz mert avval is csak maguknak okoznak bajt.. én szóltam nekik előre hogy csak ők járnak rosszul.. hisz nekem itt van Tenma.. ha kell csak rájuk eresztem.. és igen a halálukat is kívánom de felesleges!

Noss ennyit egyenlőre!

Egy szép éjszakán.. sétáltam és hazafele megtámadtak emberek... megakartak verni én nem hagytam magam az egyiknek olyan helyre rúgtam ami után kétlem hogy lesz a jövőben kölyke... :)egyszer előtűnt egy számomra ismeretlen valaki.. egy nő aki vámpír és abba a csoportba tartozik amelyiket én is ismerem. Nem tudni mi a neve de segített nekem és pár karcolással megúsztam. Ráijesztett a támadóimra és egy ideig hazakísért és elmondott pár dolgot. Miriam elmegy innen.. és a többiek is elmennek. Sajnos. pár napra rá elmentem Miriamhoz és már nem volt ott és hagyott üzenetet és ez állt benne: Sajnálom de innen továbbkell állnunk. Pedig mostanába Miriam sokkal jobbfej volt és segített is és nem titkolózott és egyszer csak elment... :( minden rosszul sűl el. Sehogy sem tudom elérni őket. :(

Emlékeztek? Van az a srác akiről ezelőtt írtam. Én borzasztó hülye vagyok.. elárultam a bizalmát :S Én egy rohadék vagyok, egy szerencsétlen hülye! Egy bnőmnek elárultam hogy ismerem őt és nem kelllett volna... szerencsér eismerem a bnőm tudom nem adja tovább de én mégis.. ááá.. :S Aztmonda a srác hogy jóvátehetem ha a bnőmnek mondom hogy hazugság az egész és én megtettem mondtam neki hogy nem igaz. Én szerintem nagyobb büntetést is megérdemelnék hisz elárultam a bizalmát... Ő mondta hogy nem ér el semmit sem avval ha lecsesz vagy idejön és kiszivja a vérem és megver.. habár irta hogy utóbbit lehet megteszi.. de kialudta magát úgyhogy nem teszi meg... én nem szólhatok bele hisz én vagyok a bűnös :/ Szerencsémre nem tesz semmi ijesmit de ha mégegyszer ijet teszek megöl.. és igaza vann megérdemlem.. de nem teszek SOHA ijet többé!! Ítéljetek el dobjatok meg kővel vagy bármi tudom hogy egy rohadék vagyk. :(( És még mindig jobban látom hogy elmondtam neki.. így is kínoz a lelkiismeret. Nem kérem a bocsánatát mert nem érdemlem meg és sajnálkozni sem fogok mert felesleges. Ennyi mostanra. Többet nem írok most.

Hideg kezed a nyakamon.
Érzem ahogy összeszorítod,
Érzem, mikor ketté roppantod.
Nem fáj, nem érzem
Már nem számít az élet.
Te sem számítasz,
Végre többé nem kábíthatsz.
Halott testem elsorvad,
Az emlékem megmarad.
Most már csend van idebent,
Sokan várnak odafent.
Csontjaim lassan elsorvadnak,
Húsom, szervem elrohadnak.
Látom sajnos odafent,
Te állsz és merengsz.
Kezedben egy rózsaszál,
Szel szele miatt minden szirma elszáll.
Fekete szirmai síromon landolnak,
Elered az eső és cseppek hullanak.
Te elköszönsz egy árva mosollyal,
És többé nem jössz vissza a rózsával.
 ---------------------------------------------------------
 
Veszélyes utakon járok,
Veszélyes éltre vágyok.
Szeretem, Ő az egyetlen szerelmem,
De mégis Te jársz az eszemben.

Te más vagy, tudom Te is csak rám vársz,
Feláldozzam magam és a szerelmem, utána csak a gyász.
Ez nem szerelem, Te csak a gondolataimat zaklatod,
Én őt szeretem, de lehet elhagyom.

Nem tudom mi tévő legyek,
Szívemben csupa fájdalom és kísértő emlékek.
Nem akarom Őt elveszíteni Te miattad,
De mégis megbűvölsz és elringatsz.

Fáj, sírok minden áldott nap,
Mert Ő és Te rád gondolok nap mint nap.
Választanom kéne, vagy belehalok,
Téged nem szeretlek de Őt elhagyom.

Egyedül vagyok most már,
Csak a fájdalom kínoz tovább.
Őt elhagytam, mert szeretem,
Téged bálványozlak, mert elloptad a szívemet.

Te felém lépsz és átölelsz,
És csak kárörvendsz...
Ő rám gondol és hozzám vágyik,
És éjszakánként rólam álmodik.

Számomra csak egy maradt,
A halál, mely csak elszalad.
Előtte hosszú kín, közbe a nagy semmi,
Utána a rövid élet, számomra a nagy semmi.
 ---------------------------------------------------------

Megsebzett testemen óriási hegek,
Fájdalom, melyek sosem engednek.
Könnyek csordulnak le véres ajkamról,
Jéggé fagyva a sötétségben haldoklom.

Elsötétedett tekintetem már a sötétbe néz,
Minden ami eddig létezett csak kárba vész.
A lelkem meggyengült, összeroskadt,
Hallom ahogy a csontok is ropognak.

Keserves sikolyt hallok nem messze,
Keserves kínok közt halnak meg emberek.
Gyávák futnak a halál elől,
Hiába, mert a szörny mindenkit megől.

Kihaló testemre nézek,
Hús cafatok lógnak és elvérzek.
A fájdalmakat már nem érzem,
De annál inkább szenvedek.

Mögöttem valaki felém sétál,
Fejem főlé hajol és hozzám kiált:
-Üdv barátom!-s aljasul mosolyog,
Ő a szörny, ki mindenkit meggyilkolt.

Látom, már sehol semmi élet,
Csak bennem van némi lélek.
Már semmi sem mozog,
Senki sem zokog.

A szörny elém áll és mosolyog,
Karmain véres cafatok...
Beletörődem, hogy nekem végem,
Ő lecsap rám és vége.

Egyszerűen nem  értem miért történnek meg dolgok... feleslegesen... itt van  az én példám, annyi minden történt már és minden hiába. Sajnos a dolgok megint csak rosszabbra fordultak... :(

Egyik éjszaka kijöttem az utcára é 3 alak tűnt fel akik lefogtak és a földre taszítottak... a céljuk ölés volt.. én ellenkeztem de nem volt értelme. Az egyiknek a szemébe néztem és úgy éreztem mintha érezném amit ő érez és egyszer csak elengedett és mikor a többiek őt is csak figyelték, hogy miért engedett el, és én ezt kihasználva elszabadultam é hirtelen azt éreztem mintha valami átjárta volna a testem és semmivel sem törődve "kitörtem" nem Tenma tört ki belőlem hanem én magamból, felszabadultam valami alól és szabadnak éreztem magam és valamit megéreztem, ami nem én voltam... de nem is Tenma... engem az egyikük ellökött és mire felkeltem nem voltak már ot... mintha a föld nyelte el volna őket.

A történtek előtt itt ahol én élek volt egy fesztivál és éjszaka a barátnőmmel kimentem. Láttam abból a csoportból több vámpírt is, és ők is észrevettek de eléggé szúrós tekintettel figyeltek és mintha nem tartanák jónak, hogy itt vagyok. Aztán volt egy aki mellettem ment el és kicsit meg is lökött, és hallottam mintha suttogna hozzám, hogy Miriamhoz kell mennem, és egyfolytába azt is mondogattta, higy Tenma... és végül mégmielőtt eltünt mondha, hogy vigyázzak... de hogy mire nem tudom.

Elmentem a támadás után másnap reggel Miriamhoz. Ő már nagyon várt és egészen más volt... kiderült hogy már joobban van sokkal a csoportnak köszönhetően... abban változott meg, hogy nem tűnt titokzatosnak, és valahogy kedvesebb is ha lehet ijet mondani egy... vámpírra.  :) Remélem nem sértettem meg evvel senkit sem. Noss, elmondta végre.. hogy mi történt pontason azon az egy héten.. 2 hónapra rá persze... kicsit vicces. Elmondta, hogy mit tud Tenmáról... és az, hogy nekemvan képességem.. bár ez eddig is tudtuk ha ugy vesszük... de elárulta milyen képességek.. megérzés, érzelmekkel kapcsolatba minden... és ha megérzéseim valaki közbe avatkozik, akkor kitanulhatnám, hogy hogyan védjem meg magam. De valamiért én nem kérek ebből... nem kell hogy tanítsanak mert nem akarom hogy szükségem legyen rá. Állítolag mások érzéseibe is betudnék avatkozni.. valamilyen formába.. :) ez kicsit émisztő szerintem. Miriam felajánlotta segítségét és ezeket a képességeket kipróbáltuk... persze olyasféle megérzést.. hogy "rámtámadjanak" én azt a lányt választottam.. akinél mindig rosszul voltam... noss hát a történtekről ennyit a többit nem osztanám meg :)

Üdv újra! Folytatom az írást.. igaz, nemsok dolgo történt..

Jóba vagyok avval a lánnyal aki ugymond ellenem szövetkezett.. és megint beszélt Tenmával.. és Tenma megint kitervelte hogy a szerelmemmel végezni akar.. :S noss mikor én ezt megtudtam nagyon mérges lettem és elmentem Miriamhoz egyből és arra kértem hogy.. hogy öljön meg.. tudom hülye kérés.. de ha csak evvel tudom elkerülni azt hogy baja essen a szerelmemnek.. akkor megteszem..  de Miriam nem akarta megtenni.. mondta hogy felesleges és most ne avval törődjek hogy megállítsam Tenmát.. mert nem most van az ideje.. én nem is tudom hogy mondhatta ezt nekem.. komolyan olyan volt mintha nem érdekelné hogy kik halnak meg.. -.- én persze ott hagytam őt és nemérdekelt.. persze tudom mostmár hogy támogat..csak kicsit fura.. nah mind1.

Amikor a szerelmemmel szoktam találkozni.. mostanába mindig érzem azt mintha meg kéne ölnöm :S De szerencsémre van elég kitartásom ahhoz hogy megakadályozzam Tenmát.. dolgokban.. vmi miatt megtudom, mostmár akadályozni hogy akkor jöjjön elő amikor csak akar.. hiába jóval erősebb nálam.. :)

Noss egyenlőre ennyi :) amúgy fentvagyok egy szerepjátékos oldalon a címe:  http://damgel.extra.hu ha gondolhatjátok regisztrálhattok és megkereshettek de akkor vagyetek fel msnre azt pedig ott megtaláljátok vagy ha mégsem látjátok meg a címem akkor írjatok levelet :)